MH/MTI
2024. február 26. hétfő. 21:53
Az alapítvány az egykori elnök családtagjainak segítségével, az ő tiszteletére létrehozta a Szűcs János-díjat. A frissen alapított elismerést minden évben az egykori sportvezető születésének napján az egyesület legjobb utánpótláskorú labdarúgója kapja, továbbá díjazzák azt a személyt is, aki az adott évben a legtöbbet teszi az Újpesti Torna Egylet hagyományainak megőrzéséért.
A hétfői ünnepségen megjelentek Szűcs János családtagjai és az UTE Labdarúgó Akadémia tanulói is.
Ipacs Lászlóné, az alapítvány kuratóriumi elnöke felidézte, hogy az 1885. február 25-én született Szűcs János volt az újpesti sportélet egyik legnagyobb fejlesztője, motorja. 1919 januárjában került az UTE élére, és elnöki tisztségét 1925 januárig látta el. Vezetése idején lett a klub az ország egyik legjelentősebb sportegyesülete. Elsősorban neki köszönhető a Megyeri úti stadion létrehozása, amelyet 1922. szeptember 17-én adtak át. Nevéhez kapcsolódik még a többi között az első magyar nyílt uszoda, és Európa legmodernebb kerékpárpályájának létrehozása is.
Az UTE egykori elnökét két fiútestvérével, azok családjaival és további 16 ezer újpesti magyar, zsidó származású állampolgárral együtt 1944 júliusában Auschwitzba deportálták. Egyikük sem élte túl a holokausztot. Szűcs Jánost a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították, ahol december 29-én hunyt el.
A Szűcs János-díj fődíjának első jutalmazottja Sztojka Márk U14-es labdarúgó, akinek Őze István klubigazgató adta át a díszoklevelet.
„Márk egyik legfontosabb erénye a foci iránti alázat, remek csapatember és csapatkapitány, sok gólt szerez, remekül tájékozódik a pályán, a csapat motorja. A család fanatikus Újpest-drukker, Márk bátyja is klubunk játékosa” – mondta a díjazottról edzője, Privigyei Ádám.
Ugyancsak Szűcs János-díjat kapott Laszip Gábor történész az Újpesti Torna Egylet történetének kutatása, hagyományának megőrzése érdekében tett eredményes munkájának elismeréséért.
Posztumusz díjat adományozott az alapítvány Ladányi János (1949-1923) szociológusnak új hangvételű, öt év alatt öt kötetben megjelentetett újpesti család- és várostörténeti írásaiért.
Írta a Magyar Hírlap
