Az Alisca Taekwondo Klub csapata 10 fővel, 10 napra Valenciába utazott, hogy egy spanyol klub működését tanulmányozza, tudását bővítse, és a tanult jó gyakorlatokat a jövőben beépítse az itthoni munkájába – Rácz Petra, projektvezető beszámolója.
A pályázat célja a menedzsment szervezet fejlesztése, ismereteinek bővítése volt, kimondottan a szabadidősportra fókuszálva. Egyesületünk megfejelte a projektet azzal, hogy saját költségen versenyzőket is kivitt, hiszen mint ismert, a spanyol taekwondo nem csupán szabadidősport-szinten (rengeteg egyesület van, és rengeteg gyerek taekwondozik), hanem a versenysportban is igen kiemelkedő, világszinten is. Így esett a választás a Valencia közeli Deportivo Olimpo Sedavi egyesületre, ahol a teljesen kezdő, hobbi taekwondosokon túl Európa- és világbajnokok is edzenek.
A kiérkezésünk utáni nap volt az első klublátogatásunk és egyben edzésünk, a megbeszéltek szerint menedzsment szervezetünk néhány tagja fiatalabb és idősebb sportolókkal érkezett megnézni/részt venni a két edzésen, szemrevételezni az edzőtermet, elbeszélgetni a klub vezetőivel. Sajnos a második, egyébként remek edzés félbeszakadt, ugyanis a termet kezdte elönteni a víz (villámárvíz volt a térségben), így csupán a mi kis csapatunk a klub edzőjével, Francisco Martin Torressel maradt ott a helyiségben. Amikor már a tatami kezdett lebegni a vízen, akkor az edző utasítására elindultunk. Szerencsére nem kellett sokáig gázolnunk a térdig/combig érő vízben, a szomszéd házban kaptunk menedéket egy tanítványa nagymamájánál, Luisánál.
Az éjszakát ebben a társasházi, emeleti lakásban vészeltük át, miközben az utcában gyakorlatilag mindent elsodort a víz, többek között vendéglátó edzőnk autóját is. Késő reggel tudtunk elindulni edzőnk vezetésével, aki gyakorlatilag a szállodába érkezésig nem engedte el a kezünket, és helyismeretének, spanyol nyelvtudásának segítségével vitt ki minket biztonságos területre, a medréből kilépett folyó túlsó, magasabban fekvő oldalára, ahol Valencia város nagy része fekszik.
A szakmai program ezáltal meglehetősen nagy veszélybe került, és a csapat hangulata sem volt túl jó. Kinti edzőnk még azt is megtette, hogy a későbbiekre megbeszélt nekünk egy klublátogatási lehetőséget egy valenciai egyesület vezetőjével, Benito Canoval. A háromnapos gyász és a hétvége miatt a következő napokban magunkban tudtunk csupán edzeni, a szállodában, illetve várost néztünk, de sok minden zárva volt az árvíz miatt, ugyanis tartottak tőle, hogy az áradásnak lehet folytatása, és esetleg a város központjára is kiterjed. Szerencsére ez nem történt meg, és néhány nap múlva vissza tudtunk menni az edzőterembe segíteni a takarításban, és köszönetnyilvánításként átadtuk ajándékainkat Luisa asszonynak és az edzőknek. Hétfőn és kedden tudtunk részt venni a Cano klub edzésein, így viszont további tapasztalatokat, ismereteket szereztünk a menedzsment részére, hiszen ott egy másik klub működését is megfigyelhettük.
Összességében elmondható, hogy igen szerencsések voltunk, ami egy igen komoly, több száz ember halálát okozó természeti katasztrófa túlélését illeti, és bár edzeni nem tudtunk annyit, amennyit szerettünk volna, a klubvezetésről olyan mélységekbe menően nem tudtunk ismereteket szerezni, egy más jellegű, fontos tapasztalatot szereztek sportolóink és önkénteseink. A csapatkohézió, az egymásért való kiállás, az önzetlen segítés és a veszélyhelyzetekben való viselkedés terén sokat tanultunk kint, és a megismert klubokkal tervezzük a jövőben tartani a kapcsolatot, és szeretnénk meghívni őket a jövőben hazánkba.
Taekwondo Szövetség
