Megtörtént az, amiben oly sokan bíztunk-reménykedtünk: Szilágyi Áron immár három, egymást követő olimpián a legjobbnak bizonyult a férfi kardvívás egyéni versenyében. Miként korábbi ellenfelei, a döntőbeli olasz rivális. Samele sem tudott ellenállni Szilágyi rohamainak.
A 15-7 arányú, nyugodtan döntő fölényesnek mondható magyar győzelmet követően a jochapress.hu az 1988-as, szöuli játékokon aranyérmes kardcsapat egyik tagjától. dr. Nébald Györgytől kért villámértékelést.
– A döntő előtt mire gondolt, mire tippelt?
– Eleve nem sok esélyt adtam Samelének, mivel jókora sebességbeli különbség volt Áron javára, akiről ráadásul sugárzott az erő.
– És a látottakat miként értékeli?
– A döntő asszó során végig úgy éreztem, mintha egy Ikarusz autóbusz egy versenyautóval küzdene. Most már harmadszor bizonyosodott be, hogy amíg mások igen gyakran elbizonytalanodnak a speciális tét, a semmi máshoz nem hasonlítható olimpiai atmoszféra nyomása alatt, addig Áron ezzel éppen fordítva van. Ő amint meglátja a feje fölött az olimpiai ötkarikát, onnan kezdve más dimenzióba kerül. A legfontosabb versenyeken ismételten képes a legjobb tudását nyújtani. Márpedig ha ő az optimumon vív, akkor senki nem képes őt legyőzni.
– Ezek után szinte kínálja magát a kérdés: képesnek tartja Szilágyi Áront akár arra is, hogy 2024-ben negyedszer is az olimpiai dobogó legfelső fokára állhasson?
– Ez kizárólag a majdani fizikai állapotának lehet a függvénye. Amennyiben nem szenved komolyabb sérülést, úgy ez a lehetőség egy teljesen reális esélyként tartható számon. Fejben ugyanis egészen biztosan ő a legerősebb a mezőnyben.
(jochapress / Jocha Károly)
